Ha madarak nyelvén beszélek
rámismersz-e majd?
Viharok dörgéseivel mire megyek
veled?
S vízesések bánatával zokogjak-e,
mondd?

Ó, azt akarod, vetkőzzek meztelenre.
Bőrömből is kibújjak, mint a kígyók,
osztódjak részeimre, s maradjak mégis teljes.
Mert ismerni akarsz, érteni, s nem szeretni.

Jaj, embernek születtem – százrétű bánat –
és százrétű öröm és millió forma…
Belézsúfolódott a világ, itt nyüzsög bennem.
Melyiket akarod, válaszd ki magadnak!
Egyre mutass rá, egyszerre csak egyre!
De a többit se vesd el, mert az is én vagyok.