Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
- minden szerelemből hiányzik valami,
Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,
- a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó egészben,
- mert az egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
- felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
- a talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szól az ígéret a múltból:
- "Valahol! Valamikor! Valami!"
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta élünk e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás - Valami nincs sehol!
- s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kezdeni mindent,
- minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
- kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni mindent, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkba mégis,
belőlünk sürgetve dalol.
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol...