a romos házak alól előmászók,
a holdat vonyítva ugatók,
a cserzővargák,
a fenőkőárusok,
a megjavult gyilkosok,
és azok is, akik csak feledékenyek,
ott ül az összes állat,
de Noé nincs sehol,
vagy csak rá sem ismerünk már,
ott ülnek a megtűrtek,
és azok is, akik megtűrik őket,
de ott vannak ők is,
akik senkinek nem kellenek,
meg akiknek nem kell senki,
valahol mind ott lapulnak,
és ott ülnek a pederaszták,
a gerontofilok, a szodomiták,
és az összes többi szerelmes is,
a jövőbe látók
és a múltba révedők,
a képrombolók és a képmutatók,
ott ül az összes hagyományőrző,
az összes nyelvápoló
meg az összes testnevelő tanár,
ott ülnek, akik szépek voltak,
és azok is, akik szépek lehettek volna,
ott ülnek, akik előre tudták,
és azok is, akik még mindig nem értik,
a tüdővészesek és a torokgyíkosok,
az oltáspártiak és az oltásellenesek,
a klímaszorongók és a klímatagadók,
az újpestiek meg a fradisták,
ott ülnek a nagycsaládosok
meg az egykézők,
a természetes és a mesterséges kopaszok,
a hájfejűek meg a csontkollekciók,
akik nemrég másztak le a fáról,
és akik még mindig odafent vannak,
a reménykedők és az elkeseredettek,
a hátsó szándékúak és az ügyeskedők,
meg akiknek az egész már tök mindegy,
ott ülnek mind,
a sötét bárka aljában kuporogva,
és megállíthatatlanul közelítenek
a te partod felé.