múlt életem egy-egy
paraszthajszálon.

Ha győztem is, a győzelmem
pirruszi volt csak,
mit megünnepelnem
nem engedtek a holtak,

kik nem mellettem, de bennem
dőltek halomra.
Boldog, aki magában csak önnön
halálát hordja,

és annak él jámbor
gondjai közt, naponta
gürcöl rá; fél borral, máskor
zenével, könyvvel udvarolja;

aki céllal, tervvel
tartja magát távol,
aki illendőséggel termel,
amikor gyászol.

De meghalni minden-egy halállal,
tréningezni a véget,
s nem tudni, mikor találhat
önnönmagadban – téged;

örök készenlétben,
örökkön szembenézve,
s nem hajlani mégsem
a kétségbeesésre,

kiállni verten az élre,
maradni hadvezérnek,
és tudni, félvén se félve,
a végső vereséget.