próbáljanak ébreszteni,
hogy feltámasszam magamat.

Adják vissza eszméletem,
mit mérgekkel elaltatok,
keltsék fel lelkiismeretem,
és a sok kis bűntudatot.

Figyelmeztessenek a sok
határidőre, ügyecskére,
– rángatóddzam újra e sokk
paralízises ütemére.

Csengessék fel a közösségi
érzést – nagyon fáradt szegény!
hiszen a magány hegyvidéki
szerpentinjein mendegél.

Csöngessenek a hősi pózok
éjre sarokba félretett
páncélján, melyből kilopódzott
a lélek, s fázva didereg.

Ó, és talán még a szirénák
feltámasztják szép hajdani
ihletem, mely a szőke szénák
ölére bújt haldoklani.

És keltsenek életre mindent,
mit elaltatni nem tudok.
Ó, ébresztő! – hogy elaludjak,
hova telefonozhatok?