sem a szép, sem a csúf világot,
csak egy titkos értelmű Rózsát
mérföldeken túl, s érte fut.

Aki szeret, annak nagy éhe
már boldogság, és mint a méhek
virágmenetrend-vándorútján:
csalánból is csapol ki mézet,
s lakása-lelke csupa méz!

Aki szeret, az mint a kagyló,
remete lesz a vad, morajló
vagy napsütötte élet alján
mindent kizáró szent magányban,
s minden álma drágagyöngy.

Aki szeret, az csuda színt lát
holtában is, s mint ifjú Szindbád
szirom-csolnakká vált koporsón,
kalandos vágy vitorla-szárnyán
repül a Boldogság felé!

Uram, segíts, hogy méhe-éhhel,
vagy mély, kagylós remete-léttel,
vagy misztikus szent őrülettel,
vagy megszentült színdbádi vággyal
szeresselek, szeresselek!